Pedig elég egy nyári hőhullám, és hirtelen minden érzékszervünk emlékeztet rá: a város nemcsak szép lehet, hanem élhető – vagy éppen élhetetlen.
A Szent Imre tér, ez a Kossuth utca – Kinizsi üzletház – Hotel Veszprém – Bástya négyszögébe zárt kis tér jó példa erre. Széles, rendezett, tiszta. Mégis, a kánikula közepén alig látni rajta embereket. Nem azért, mert ne lenne a város egyik fontos központja, hanem mert délben egyszerűen nincs miért itt maradni. A burkolatok felforrósodnak, árnyék alig akad, a néhány fa nem képes ellensúlyozni a hatalmas kőfelületeket.
Pedig nem kellene gyökeresen átépíteni. Éppen ez az Újragondolva sorozatunk lényege: a mesterséges intelligencia segítségével igyekszünk megmutatni, hogy néhány jól átgondolt beavatkozás mennyit változtathatna egy városi téren.
Először is: árnyékot kellene adni
A nyári város legnagyobb értéke ma már nem a díszburkolat, hanem az árnyék. Néhány nagy lombkoronájú fa, kisebb facsoportok vagy pergolák nemcsak kellemesebbé tennék a teret, hanem több fokkal is csökkentenék a burkolatok hőmérsékletét. Ahol ma délben senki sem ül le, ott árnyékban már beszélgetni, olvasni vagy egyszerűen megpihenni is lehetne.
Nem minden négyzetmétert kell lekövezni
Az elmúlt évtizedek városépítészetének egyik divatja volt a nagy, összefüggő burkolt felület. Látványos, könnyen karbantartható, rendezett. Csakhogy nyáron ezek a felületek hőtárolóként működnek: egész nap gyűjtik a meleget, este pedig lassan visszasugározzák. Ha a burkolatok egy részét növényágyások, évelők vagy kisebb zöld szigetek váltanák fel, nemcsak szebb lenne a tér, hanem hűvösebb is.
A víz már itt van – csak jobban kellene használni
A szökőkút ma is a tér egyik legkellemesebb pontja, de körülötte szinte minden a kőnek van alárendelve. Ha több növény venné körül, padok kerülnének az árnyékba, a víz valódi találkozóhellyé válhatna. Nem dísz lenne, hanem a tér szíve.
A klímaváltozás új szemléletet kíván
A városi tereket hosszú évtizedekre építjük. Ami húsz éve korszerűnek számított, ma már nem biztos, hogy az. A nyári hőhullámok egyre hosszabbak és egyre gyakoribbak, ezért ma már nem elég azt nézni, mennyibe kerül egy tér vagy hogyan mutat az átadás napján. Azt is végig kell gondolni, milyen lesz rajta tartózkodni egy júliusi délutánon.
A város nem attól él, hogy sok a burkolat. Hanem attól, hogy az emberek szívesen maradnak benne.
Nem terv, hanem vitaindító
Az itt bemutatott látványterv nem kész építészeti terv, és nem is azt állítja, hogy csak egyetlen jó megoldás létezik. Sokkal inkább egy kérdést tesz fel:
milyen városban szeretnénk élni tíz vagy húsz év múlva?
Ha a klímaváltozás valóban velünk marad – márpedig minden jel erre utal –, akkor előbb-utóbb minden közterünket újra kell gondolnunk. Lehet, hogy nem egyszerre. De valahol el kell kezdeni.
